Főnökünk javasolta, hogy a szokásos "étterembe beülős-degeszre evős" karácsonyi vacsora helyett menjünk inkább kirándulni. Addig-húztuk halasztottuk, míg most került rá sor.
Zebegényben kezdtünk a házi rétesesnél. Majd ráérősen délben (!) vágtunk neki a túrának.
Kedélyes hangulatban túrázgattunk - bár már rögtön az első szakaszon eltévesztettük az utat, így a Julianus kilátó kimaradt.
Három óra körül érkeztünk Nagymarosra, ahol az "Édeskében" jól megebédeltünk.
Ebéd után három kolléganő lelépett, így csak a kemény mag folytatta a túrát. Gyönyörű kilátópontokat érintettünk:
majd elérkeztünk a Remete barlanghoz:
Az ide vezető út a térképünk szerint zsákutca volt, ezért egy jó darabon vissza kellett volna mennünk (csak így utólag látom, hogy lett volna egy út felfelé is) - ezt azonban nem akartuk, mert jócskán elszaladt az idő.
Főnökünk kitalálta, hogy inkább ereszkedjünk le a hegyoldalon a Duna partra, az sokkal rövidebb út. Nem is értem, hogy miért nem tiltakoztunk, pedig már az út elején ilyen mászás várt ránk:
Még vicces is volt, hogy hegyi kecskéket láttunk magunk alatt a domboldalon :) - s persze egyetlen kirándulót sem.
Aztán olyan meredek csúszós füves-kőlavinás- morzsalékos földes hegyoldal jött, hogy minden izmommal kapaszkodnom kellett az életemért. A seggencsúszást választottam - biztos ami biztos.
Ennek ez lett az eredménye:
...no meg az a hihetetlen izomláz, amivel azóta is küzdök.
Hát, már voltam néhány céges kiránduláson és -csapatépítőn...de ilyenen még sosem :)
Köszönjük, Jul!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése