Előtte a fiúknak elmeséltük mi is történt 1848-ban:
A pákozdi csata - 1848. szeptember 29.
|
|
|
1848 szeptemberében fordulat következett be
a magyar forradalom történetében, miután
nyilvánvaló lett, hogy a bécsi udvar semmibe
veszi a független magyar felelős kormányt,
miniszteri ellenjegyzés nélkül intézkedik.
V. Ferdinánd király így helyezte vissza
szeptember 4-én a nyáron felfüggesztett
Jellacicot horvát báni méltóságába,
méltányolva a dinasztia és a monarchia
iránti hűségét, ő pedig osztrák támogatással
szeptember 11-én hadjáratot indított
Magyarország ellen. A támadás véget vetett
az egyezkedés reményének, a magyar kormány
másnap népfölkelést hirdetett a nemzet
szabadságának védelmére.
Jellacic mintegy 50 ezer főnyi serege a
Dráván átkelve két oszlopban a Balatontól
délre tört előre, majd szeptember 25-én
egyesült a magyarok által kiürített
Székesfehérváron, folytatva lassú
előrenyomulását Buda felé. Móga János
altábornagy csapataival a Velencei-tó
északnyugati partvidékére húzódott vissza,
de ütközetre nem szánta rá magát. A
szeptember 28-án a sereghez érkező Batthyány
Lajos miniszterelnöknek volt köszönhető,
hogy a sukorói református templomban
összeülő haditanács végül úgy döntött: a
magyar sereg nem hátrál tovább, ha
megtámadják, megütköznek.
A több mint 17 ezer fős magyar sereg
jobbszárnyával Pákozdtól északra,
hadközepével Pákozd és Sukoró között,
balszárnyával a Velencei-tóra támaszkodva
foglalta el védő állásait, a tartalékot
Teleki Ádám tábornok hadosztálya képezte
Sukorón. Jellacic másnap, szeptember 29-én
erőfölényében bízva támadást indított, hogy
a magyar jobbszárnyat középre nyomja, majd
egy újabb támadással a egész sereget a
Velencei-tóba szorítsa.
Mivel a császáriak ismételt rohamait a
honvédek és az önkéntes nemzetőrök sorra
visszaverték, a bán fél 12 tájban
megindította mintegy húszezres főerőit a
magyar középhad és a balszárny ellen. A
támadás azonban a többnyire frissen
kiképzett magyar egységek tüzében
összeomlott, s a kudarc láttán Jellacic
délután három órakor elrendelte a
visszavonulást. Ettől kezdve a harc már csak
tüzérségi párbajra korlátozódott, s ebben is
a magyar oldalon lévő prágai tüzérek
bizonyultak jobbnak. A csata magyar
győzelemmel végződött: Jellacic Pákozdra,
illetve a falu mögé vonta vissza csapatait,
a magyarok Martonvásárra vonultak vissza.
Bár az ütközetben Jellacic alig száz főt vesztett, a magyaroknál pedig csak hét halott szerepelt a veszteséglistán, katonai következményei igen jelentősek voltak. Jellacic három nap fegyverszünetet kért, majd - jóllehet a feltételek alapján állásaiban kellett volna maradnia - megkezdte a kivonulást. Útja csak Bécs felé volt szabad, a magyar határt október 8-án átlépve érkezett az akkor már ismét forradalmi osztrák főváros alá. Móga csak késve és lassú iramban üldözte, noha döntő csapást mérhetett volna rá, tehát a győzelem kiaknázatlan maradt.
A pákozdi csata, a magyar szabadságharc első
ütközete azonban politikai-erkölcsi hatása
révén jelképpé vált: az új nemzeti
honvédsereg megmentette a fővárost és a
forradalmat.
|
A csata úgy kezdődött, hogy az ellenség teljes létszámban felvonult:
Majd megkezdték a támadást:
Csak úgy ropogtak a fegyverek: szuronypuskák, ágyúk - olyan hangosan, hogy még a fülünket is be kellett fognunk:
De aztán jöttek a magyar huszárok, és kivont karddal lerohanták a Jelacic csapatát:
A fiúk eddig tudták csak visszatartani harci kedvüket. Ők is rögtön nekiláttak a kardozásnak:
Még papír huszárcsákót is kaptak a rendezőktől,
ami nagyon hasonlított az eredetire:
Szerencsére idén is a magyar csapat nyert:)
A csata után be lehetett menni a harcmezőre, és testközelbe kerülni a fegyverekkel:
no meg a katonákkal is lehetett barátkozni (még az ellenséggel is):
Végül még jól megkergették Andrást,
és szalutáltak az elvonuló huszároknak:
Szép nap volt a mai, jó kis történelem leckével.
Íme a mi kis foghíjas huszárunk:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése